ROZSA EDUARDO ELŐDJÉRŐL MESÉL
–A Révész Tibor által vezetett, dunaújvárosi Székely Légió Sportklubot a román sajtóban nem első alkalommal gyanúsítják már a román állam elleni szervezkedéssel. A mese ezúttal annyiban új, hogy az ön neve is felmerül. Mi a véleménye erről?
– A Ziua-féle marhaságokra rátérve: ilyeneket eddig csak a szerbek írtak rólam előszeretettel, olyan képet festve rólam, hogy komolyan állítom, álmomban elkezdtem félni saját magamtól. Csupán utána kell nézni az életrajzomban, kedves bukaresti kollegák – enyhén szólva siralmasan nevetségesek a leközölt állításaik. Nem tudom, mit értenek „szélsőjobboldali szervezetek” alatt, mindenesetre kijelentem, semmilyen olyan szervezetnek nem vagyok a tagja, melyet akár önkényesen, tetszőlegesen lehetne „szélsőjobboldalinak” titulálni. Nem vagyok vezetője semmilyen szervezetnek, bár igaz, egy rövid ideig, 2006-tól alelnöke vagyok az egyik magyarországi parlamenti párt vidéki szervezetének. Annak a pártnak most is a tagja vagyok. És nem voltam Carlos Illich Ramirez Sanchez tolmácsa. Megjegyzem: nem elhatárolódni kívánok a román napilap cikkében szereplő többi személytől, hiszen ők a barátaim. Ellenkezőleg: szolidaritásomról szeretném biztosítani őket, valamint arról, hogy továbbra is küldeni fogom cikkeimet, tárcáimat, verseimet az általuk szerkesztett internetes portálhoz – www.szekely.tk –, amennyiben igényt tartanak rájuk.
–Apropó Carlos. Ismerte egyáltalán a világhírű terroristát?
1960-as születésű vagyok, 15-évesen kerültem Magyarországra, tehát a „Sakál” magyarországi tartózkodásának időszakában alig 20 éves voltam. Nem Carlos vett maga mellé, hanem spanyol anyanyelvűként, kizárólag a szolgálati helyemen – határőr voltam Ferihegyen –, parancsot teljesítve tényleg többször találkoztam vele. Sajnos nem a tolmácsa voltam. Sajnos, mert akkor többet tudnék azokról, akik Magyarországra beengedték. Gondolom, ez mindenkit igazán érdekelne, nem?
Ki is az a Carlos, avagy közismertebb nevén: Sakál?
Iljics Ramirez Sanchez, alias Carlos, a Sakál a 70-es, 80-as évek sztárterroristája. 1949-ben született Venezuelában. Caracasban, Londonban, majd Moszkvában tanul egyetemen. Végiglátogatja az arab országokat, végül egy palesztin terrorista felkészítő táborban köt ki, ahol évfolyamelsőként végez. Első akcióját Londonban egyedül követi el, lelövi Ed Seiff milliomost, az angol Cionista Szövetség alelnökét. Bombákkal folytatja, de miután Angliában forrósodni kezd lába alatt a talaj, átköltözik Párizsba. Legnagyobb dobását ’75-ben, a kőolajexportáló országok szervezetének székházában, az olajminiszterek nemzetközi ülésén követi el Bécsben, ahol felfegyverzett terroristacsoport élén hetven túszt ejt el. Carlos ezután igazi playboyként él, néha „szívességeket tesz Kadhafinak, Szaddám Huszeinnek, Honeckernek vagy éppen Ceauşescunak. A hetvenes évek közepén Magyarországon nyaldossa sebeit, így a magyar kommunista kormány nyíltan megszeg minden olyan nemzetközi egyezményt, amelynek célja a terrorizmus elleni harc volt. Tejben-vajban fürösztik a világ legkeresettebb bűnözőjét, lehetővé téve a halálos akcióit. A 80-as évek vége felé azonban az ő ideje is lejár. Egymásután utasítják ki olyan országok is, mint Irak és Líbia. Végül Szudánban köt ki, ahol az ország vezetői egyszerűen „eladják” a francia titkosszolgálatnak. 2000-ben életfogytiglanra ítélik a francia fővárosban.
(szekelyhirmondo,2007, marc.8.)
–A Révész Tibor által vezetett, dunaújvárosi Székely Légió Sportklubot a román sajtóban nem első alkalommal gyanúsítják már a román állam elleni szervezkedéssel. A mese ezúttal annyiban új, hogy az ön neve is felmerül. Mi a véleménye erről?
– A Ziua-féle marhaságokra rátérve: ilyeneket eddig csak a szerbek írtak rólam előszeretettel, olyan képet festve rólam, hogy komolyan állítom, álmomban elkezdtem félni saját magamtól. Csupán utána kell nézni az életrajzomban, kedves bukaresti kollegák – enyhén szólva siralmasan nevetségesek a leközölt állításaik. Nem tudom, mit értenek „szélsőjobboldali szervezetek” alatt, mindenesetre kijelentem, semmilyen olyan szervezetnek nem vagyok a tagja, melyet akár önkényesen, tetszőlegesen lehetne „szélsőjobboldalinak” titulálni. Nem vagyok vezetője semmilyen szervezetnek, bár igaz, egy rövid ideig, 2006-tól alelnöke vagyok az egyik magyarországi parlamenti párt vidéki szervezetének. Annak a pártnak most is a tagja vagyok. És nem voltam Carlos Illich Ramirez Sanchez tolmácsa. Megjegyzem: nem elhatárolódni kívánok a román napilap cikkében szereplő többi személytől, hiszen ők a barátaim. Ellenkezőleg: szolidaritásomról szeretném biztosítani őket, valamint arról, hogy továbbra is küldeni fogom cikkeimet, tárcáimat, verseimet az általuk szerkesztett internetes portálhoz – www.szekely.tk –, amennyiben igényt tartanak rájuk.
–Apropó Carlos. Ismerte egyáltalán a világhírű terroristát?
1960-as születésű vagyok, 15-évesen kerültem Magyarországra, tehát a „Sakál” magyarországi tartózkodásának időszakában alig 20 éves voltam. Nem Carlos vett maga mellé, hanem spanyol anyanyelvűként, kizárólag a szolgálati helyemen – határőr voltam Ferihegyen –, parancsot teljesítve tényleg többször találkoztam vele. Sajnos nem a tolmácsa voltam. Sajnos, mert akkor többet tudnék azokról, akik Magyarországra beengedték. Gondolom, ez mindenkit igazán érdekelne, nem?
Ki is az a Carlos, avagy közismertebb nevén: Sakál?
Iljics Ramirez Sanchez, alias Carlos, a Sakál a 70-es, 80-as évek sztárterroristája. 1949-ben született Venezuelában. Caracasban, Londonban, majd Moszkvában tanul egyetemen. Végiglátogatja az arab országokat, végül egy palesztin terrorista felkészítő táborban köt ki, ahol évfolyamelsőként végez. Első akcióját Londonban egyedül követi el, lelövi Ed Seiff milliomost, az angol Cionista Szövetség alelnökét. Bombákkal folytatja, de miután Angliában forrósodni kezd lába alatt a talaj, átköltözik Párizsba. Legnagyobb dobását ’75-ben, a kőolajexportáló országok szervezetének székházában, az olajminiszterek nemzetközi ülésén követi el Bécsben, ahol felfegyverzett terroristacsoport élén hetven túszt ejt el. Carlos ezután igazi playboyként él, néha „szívességeket tesz Kadhafinak, Szaddám Huszeinnek, Honeckernek vagy éppen Ceauşescunak. A hetvenes évek közepén Magyarországon nyaldossa sebeit, így a magyar kommunista kormány nyíltan megszeg minden olyan nemzetközi egyezményt, amelynek célja a terrorizmus elleni harc volt. Tejben-vajban fürösztik a világ legkeresettebb bűnözőjét, lehetővé téve a halálos akcióit. A 80-as évek vége felé azonban az ő ideje is lejár. Egymásután utasítják ki olyan országok is, mint Irak és Líbia. Végül Szudánban köt ki, ahol az ország vezetői egyszerűen „eladják” a francia titkosszolgálatnak. 2000-ben életfogytiglanra ítélik a francia fővárosban.
(szekelyhirmondo,2007, marc.8.)
