Az alábbi Csurka-szövegrészletre azt mondhatjuk, hogy őrült beszéd, de van benne rendszer. Ha kivonjuk belőle azt, hogy Csurka sem sokkal különb azoknál, akiket bírálgat és kisebb fantáziálások, túlzások is vannak szövegében, de azért a jellemzés lényege igaz. Igen érdekes az, hogy a Jobbik mélyen hallgat azokról a lapokban megjelent állításokról, hogy Rózsa-Edukával is kapcsolatba hozták a Jobbikot. Ezt először Brády Zoltán írta, most Csurka, de mások is. Képen: Magyarosi boliviai oldalon, Eduka az ál-muzulmán,
Rózsa Flores életútjának állomásait a lapok és a tévék az alábbiak szerint sorolják fel: zsidó apától és spanyol anyától született Bolíviában, de Budapesten kezdett tanulni. Az ELTE mellett, vagy után já rt a minszki szovjet kémképző főiskolára, dolgozott a KISZ KB apparátusában, volt határőrtiszt, harcolt a szerb-horvát háborúban, s ott ezredesi rangig vitte. Költő, a Kapu főszerkesztő-helyettese, muzulmán, egyes emlékezők szerint homoszexuális, de az újabb riportok egy menyasszony létezéséről és egy nógrádi házbirtokról is tudósítanak, és a legfontosabb és talán legérdekesebb és leggyakoribb közlés vele kapcsolatosan, hogy élénk, "szoros kapcsolatokat ápolt a magyarországi szélsőjobbal". Rózsa szélsőjobboldali beállítottságát az a lőlap van hivatva bizonyítani, amely házának kertjében Gyurcsány Ferencet ábrázolja, és alaposan ki van lyuggatva. Rózsa Floresnek csak a "Jobbik"-kal voltak kapcsolatai. Nekünk ellenségünk volt, és mi is módfelett tartózkodtunk tőle. Személyes kapcsolatra vele soha nem került sor. Beférkőzési kísérleteit elhárítottuk, akik az uszályába kerültek, azoktól megváltunk. Mert mi nem kedveljük a hivatásos nemzetközi forradalmárokat, akik egyszerre tudnak lenni zsidók és muzulmánok és a bolíviai őserdőben harcolnak a kommunisták ellen, holott kommunista volna talán itthon is elég, aki ellen lehetne harcolni. Brády Zoltán, a Kapu főszerkesztője nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy Rózsa Flores megundorodván a hazai viszonyoktól, elment harcolni a kommunisták ellen a bolívi ai őserdőbe. Nyilvánvaló tehát, hogy amikor kertjében Gyurcsányra lőtt, nem a kommunistára, hanem a nagytőkés milliárdosra, egy gyermekkori Pinochet-képre tüzelt. Amikor tehát a hírekben a megölt zsoldos szélsőjobbos kapcsolatát emlegetik, akkor tulajdonképpen az idehaza is terrorista- és kémgyanúsan viselkedő ember valódi összeköttetéseit burkolják homályba. A MIÉP-nek természetesen ellensége volt a zsidó-muzulmán, mint ügynök dolgozott ránk, be akart épülni. Már 2000 elején felkeresett a parlamentben az akkor még MIÉP-es és annak ifjúsági tagozatában tevékenykedő Novák Előd, hogy járuljak hozzá és támogassam őket, fiatalokat, mert katonai kiképzésben szeretnének részesülni és egy szabadcsapatot megalakítva, egy igazi katona vezetésével fel akarják szabadítani a Délvidéket. Kiderült, hogy Rózsa Flores Eduardo a kiképzőjük és a csapat toborzója. Azonnal átláttam, hogy a gyermekesnek látszó szerveződésben beépülési kísérlet húzódik meg. Rózsa Flores valakik számára tudni akarta, hogy kik érhetők el ilyen módon a MIÉP kötelékéből, s a vezetésében van-e hajlandóság a terrorizmusra. Megtiltottam a Délvidék felszabadítását, s Novák Előd ekkor indult el kifelé a MIÉP-ből. Sokat eltanult mesterétől. A Rózsa Flores szervezkedése, gárdaképzése, beépülése tehát hosszú évek óta folyik a magyar titkosszolgálatok szeme előtt, s most aztán a Nemzetbiztonsági Egyetem két hallgatóját is kivégezték vagy letartóztatták vele együtt. Csak a vak nem látja, hogy szigorú ellenőrzésre szoruló, magyar- és nemzetellenes tevékenység folyt Budapesten a Nemzetbiztonsági Hivatala szeme előtt. Mivel azonban holokauszttagadás nem volt benne, a nemzetbiztonság vak maradt. Vakok most is, a fura nemzetközi botrány kirobbanásakor is. Mélyen hallgatnak. Rózsáék belekeverték az országot Morales elnök meggyilkolásának eltervezésével egy nemzetközi botrányba, amit Rózsa Flores nem is gondolhatott el a saját szakállára. Komoly megbízó és sok pénz kellett hozzá. Vagyis a szolgálatok évek óta elnéznek és támogatnak egy teljesen törvénytelen, fegyveres akciót, s mindent elnéznek egy muzulmán zsidónak, aki közben a szélsőjobbról szállít és termel terhelő adatokat, s közben a "Jobbik"-ot szervezi meg, ame ly egy másik abszolút internacionalista kötődésű személyt, Morvai Krisztinát tolja most maga előtt. Miért zavarja a hírközlés birtokosait a Rózsa Flores-ügy? Miért kell hirtelenjében szinte az egész jobboldalra ráteríteni a megölt zsoldos árnyékát? Azért, mert a háttérhatalomnak komolyabb céljai vannak a "Jobbik"-kal, mint gondolnánk. Ez a bolíviai kisiklás azonban - ha nem fedik le gyorsan - komoly mértékben megzavarhatja az elképzeléseket. Ha kiderül, hogy a jogvédő asszony - akinek szintén kissé zavaros a múltja és a származása - és a megölt terrorista egy tálból cseresznyézik, megrekedhet a "Jobbik" felfuttatása. Kinek a megbízásából ment Rózsa Flores nemzetbiztonsági egyetemet végzett fegyveres barátokkal Bolíviába, azt nem tudjuk. Ki adta rá neki a pénzt, ki vett neki fegyvert, azt sem. A Magyar Nemzet azonban kissé eldugva kiszivárogtat valamit a megbízókról. Bizonyos szabadkőműves páholyokról beszél. Említ egy szponzort is, akit a fiúk maguk közt csak "az Öreg"-nek hívnak. Ha azonban azt a kérdést tesszük fel, hogy kinek állt érdekében a bolíviai szocialistát, az indián Moralest eltenni láb alól, és ezzel egy nagy dél-amerikai zűrzavart előidézni, akkor szinte tévedhetetlenül eljutunk Bajnai megbízóihoz, az IMF-hez és a válságból dollármilliárdos hasznot húzó Soroshoz, aki itthon az OTP-t akarta tönkretenni. Obama, Amerika szerecsen királya magyar lapok hírei szerint nyilatkozatot tett Morales elnöknek, hogy ő a maga részéről elítél minden terrorista cselekményt, amely egy akármilyen bőrszínű megválasztott elnök életére tör. Az indián Morales erős nyomást gyakorolt a szerecsen Obamára ennek a nyilatkozatnak a megtétele érdekében. Mi ez, ha nem beismerés? De hát Moralesnek nem kell nyomást gyakorolnia, mert fogságban két bűntárs, Tóásó Előd és egy ír ember, akik a kikérdezéskor vallani és énekelni fognak. Nyilván máris énekelnek, tehát Obamának csak az elhatárolódás marad. (Csurka István, 2009.apr.29., részlet)