Az alábbi cikkből kiderül, hogy az idegenbérenc, főleg zsidó és spanyolkeverék gazdagok Santa Cruzban mélységesen gyűlölik az eddig elnyomott, gyarmati sorban tartott indián őslakos többséget és hatalmuk birtokában nem mondtak le az oszág szétszakításáról. Nem bocsátották meg az indián Morales elnöknek, hogy az őshonos többségi nép fölemelését tekinti céljának és az ország egységét. Hát ezért akarták megölni. És erről a céljukról ma sem mondtak le. A mostani terrorista ügyben előforduló neveket kiemeltük. Kép: 2007-ben gyilkosnak nevezték Moralest a szakadár bandákBOLOVIA ELIT SARKA, AHOL AZ ELSZAKADÁSRÓL BESZÉLNEK
Az alábbi szöveg a New York Times netes oldalán jelent meg 2004. augusztus 27-én, Juan Forero tollából.
Santa Cruz, ez az alacsonyan fekvő város az Amazon szélén már régen fölényben van, ahol júniusban kínos módon került bemutatásra a Miss Universe verseny. A bolívia a versenyzőnő, Gabriela Oviedo őshonos lány, aki úgy ítéli meg, hogy nem minden lány vidéki. Ők szegények voltak és nagyon alacsonyak az indiai emberek. 'Én a másik oldalról avgyok, az ország keleti részéből, amely nem a hideg vidék - tette hozzá. Itt nagyon meleg van és mi magasabbak vagyunk, fehérek vagyunk és nem beszélünk angolul. A kormány La Pazban van, a fővárosban, ami 13000 láb magasan van az Andokban. Ittmindig nyugtalan bennszülött csoportok küzdöttek, akiknek a felkelései megbénították az országot az elmúlt években. De Cruceños, mivel az emberek a Santa Cruz hívják már határozottan a hangos a kulturális, etnikai és társadalmi különbségek miatti tiltakozásoktól, a bolíviai magasföldiektől. Így távolról nem a „magasföldiek”, a „Highlands” tűnnek a bajok okának Ez a tartomány gazdaságilag nem terheli az embereket, mert ez a régió gazdag földgázban. És elkezdtek beszélni az autonómiáról és végső esetekben a végleges elszakadásról. A szakadás, a repedés a felvidékiek között, ezzel a városnál és ennél a tartománynál kezdődött. Santa Cruz, egy emblematikus területe az országnak. Ez repesztette meg a regionalizmussal az évszázados ellentéteket Bolívia-i hagyományos uralkodó osztályok és a felvidéki indiánok közözött. Santa Cruz úgy érzi, mintha egy másik világ lenne. A magasföldön Highland-on hideg, szeles alföldek vannak. Ez a város viszont 1,4 million lakosú és tele van csillogó felhőkarcolókkal. Kávézok foglalják el az utcákat, utakat és széles körű szolgáltatást nyújtanak a multinacionális vállalatok. Itt van a Goodyear, a Petrobrasés a Kia Motors. A város már önmagában is majdnem egyharmada Bolíviának. A bruttó hazai terméknek és exportnak több mint a felét adja ez a tartomány és itt a legnagyobbak az adóbevételek. Ezek a gazdagok portugálul és spanyolul beszélnek És La Paz 100 mérfölddel közelebb van Braziliához. Olyan emberek vannak itt, akik nem ismerik Bolíviát. - mondja Sergio Antelo, korábbi polgármester. Ő a Camba nevű nemzeti csoport vezetője, akiknek különösen éles a hangjuk. Ez itt egy olyan nemzet amely nemzet nélküli állapotban van. Az elszakadási mozgalom még kisebb- nagyobb az érzelmekben. És egyes kritikusok azt mondják, hogy ebben a rasszizmusnak is része van. Egyes indítványozók gyorsan rámutatattak arra, hogy a legtöbb lakos itt vegyes származású, nem telivér (fajtiszta) ajmara vagy a kecsua indián, mint a nagy többség, a nemzet többi nyolc millió tagja. De az érzelmeket aláhúzza egyre jobban a harag Cruceños, Santa Cruz ellen. Mert az indián többség úgy érzi, hogy Carlos Mesa elnök döntései tette gazdaságilag romossá az országot, az ő saját költségükön. Ahogy az ember próbál járni a bennszülött csoportok között azt érzi, hogy makacsul ellenzik a globalizációt és az üzletembereket, akik szívességet, piaci reformokat csináltak gazdasági kapcsolatokkal, Bolívia szomszédaival. Negyven évvel ezelőtt, Santa Cruzban meleg volt a helyzet. Poros lebujok, szennyes utcák, omladozó gyarmati korszak struktúrái és őszülő fronharcosok.. Magányos és szegény volt ez az 50.000 ember Sok munka volt egy születő cukoriparban. De a dolgos bevándorlók az egész országból ideköltöztek. És a tartomány Bolívia teljes lakosságának 15 százalékára nőtt. 1976-ban még ez 25 százaléka volt. A külföldi befektetések, Santa Cruzban rohamosan növekedtek az elmúlt években, míg Bolívia más részeiben csökkentek. Ma ez a város Bolívia gazdasági motorjává növekedett. Sok Cruceños, Santa Cruz-i lakos azt hiszi, a város jövője bizonytalan, különösen amiatt, hogy Mesa elnök népszavazást tartott júliusban. Arra kérve a boliviaiakat, hogy az ország földgáz exportja miatt emelik az adókat és más korlátozások miatt más magán energetikai társaságok. Az intézkedés után az emberek nem láttak javulást abban amit a népszavazás igért. A kormány gyenge akaratú vezetője nyomás alatt tartotta a radikális indián csoportokat. ''Gazdasági kérdéseket nem népszavazással kell eldönteni'' - mondta Oscar Ortiz, a Cainco ipari csoport gazdasági vezetője. ''Most a vihar előtti csend van.'' - mondta Lorgio Balcázar, Santa Cruzért Civic bizottság elnöke, amely támogatja az autonómiát. Hozzátette: Mi a szakadék szélén vagyunk. Senki sem akar befektetni. Nincs biztonság. A Santa Cruz-i olaj-vezetők, a cukor és a szója bárók félnek hogy Bolíviában a bennszülött mozgalmak is szereztek már annyi erőt, inkább előbb, mint később amikor átvehetik a hatalmat és diktálni fognak a rossz ízű Santa Cruznak. A politikai helyzetről sok politikai elemző azt a lehetőséget látja, hogy súlyosbodni fog a helyzett a regió feletti ellenőrzés és a kormány finanszírozása között. A régióban is alulreprezentált a kongresszus. Több adót fizetnek Santa Cruz tartományban, mint amennyi bevételt kapnak a kormánytól. Itt a kormányzó azt szeretné, hogy őt nevezze ki a központi kormányzat. A leginkább ízléses megoldás az lenne a kormány számára, mondta számos közösség vezetője, hogyha La Paz decentralizálná Bolíviát és ebben a régióban egyfajta autonómiát kapnának. Ha nem kapják meg ezt, akkor olyan zavargások lehetnek mint 2003-ban. Carlos Dabdoub egy idegsebész, a korábbi egészségügyi miniszter, aki vezethetné ezt az autonómia mozgást. Mi a tűréshatár végén vagyunk. Nincs több tolerancia, Santa Cruzban. Egyre több Cruceños csatlakozik és támogatat bennünket. Tízezrek vonultak fel júniusban lóbálva a zöld és fehér színű Santa Cruz-i zászlókat. Amelyeken ez volt olvasható: ''Autonomíát!” (trágár kifejezés mellé). Illetve az autonómiát, a fenébe is! Néhány pólót viselő mondta, hogy ez az én országom. Egy félholdra emlékeztető négy félhold alakú keleti tartományról van szó, amelyek el akarnak szakadni. Különösen az ellenzék követel autonómiát. Gyakran a faji felsőbbrendűség süt le róluk. Néhányan, a további radikális szeparatisták közül azt állítják, hogy az ország nem ismeri fel az embereket. Ez a régió – ismert nevén Cambas - önálló, külön etnikai csoportot alkot, éppen úgy mint az indiánok, akiket az Alkotmány elismer. Ez egy olyan vita, aminek az a gondolat van a hátterében, hogy "nekünk, és senki másnak,'' - mesélte az El Deber újság rovatvezetője. Mégis, a legutóbbi találkozón egy este a Camba nemzet, egy csoportot alkot, amely magában foglalja a szeparatista erőket, valamint azokat, akik nagyobb autonómiát, akarnak. Körülbelül 20 ember ült összecsukható székeken, fluoreszkáló világítás alatt és panaszkodott a szárazföldi támadásokról, amelyek a magasföldi Highland indián bevándorlóktól erednek és ezek a kívülállók olyanok mint a tuberkulózis (tüdőbaj). Ezek itt féltik a kultúrájukat a felvidéki indiánokétól, de a hatalom a központi kormány kezében van. Ez egy olyan állam, amely így centralista - 'mondta Ángel Sandoval, aki egy író és tagja Camba Nation. (Nemzeti Tartomány) tagja. Amit itt látsz Santa Cruzban ezek mind magánkezdeményezésekből vannak. Az állam nem tett semmit ehhez.
