ELVESZTETTÉK TENGERÜKET
1836-ban Andres de Santa Cruz marsall parancsnoksága alatt Bolívia fegyveres segítséget nyújtott Luis Orbegeso tábornok, perui elnöknek, a sikeres akció után a két ország Santa Cruz fővédnöksége alatt konföderációra lépett. Chile a hatalmi pozícióit veszélyeztető államalakulat ellen a következő év májusában hadat üzent, majd a kudarccal végződő akció után újraszervezte haderejét, és második expedíciós seregével döntő csapást mért a konföderációs seregekre Yuangay mezején. A katasztrófáért felelőssé tett Santa Cruz ezt követően Ecuadorba menekült, az államszövetség pedig felbomlott. Ezt követően Bolívia az 1879-83-as csendes-óceáni háborúban is erőtlennek mutatkozott: a harcok során elvesztette egyetlen tengeri kijáratát – és az azt környező, rendkívül jól jövedelmező guanó bányákkal is rendelkező – Antofagasta kikötőjét.
2008 SZEPTEMBERÉBEN
Evo Morales, bolívai elnök fő céljai közé tartozik az őslakosok és elszegényedett közösségek jogainak kiszélesítése a földosztás és a gázbevételek újraelosztásának segítségével. Terveit azonban a kilencből öt tartomány vezetője is ellenzi, sőt autonómia-törekvéseket fogalmaztak meg, az augusztusra kiírt népszavazás azonban Morales-t erősítette meg elnöki pozíciójában 67%-os többséggel. A súlyos zavargások és tüntetések hatására Morales azonnal katonai akciót, majd szükségállapotot hirdetett Pando egész területére vonatkozólag. Walker San Miguel védelmi miniszter ismertette a megszorításokat tartalmazó elnöki rendeletet, mely szerint a magánszemélyek nem tarthatnak maguknál lőfegyvert, korlátozzák a gyülekezési jogot, valamint megtiltják az útblokádot felállítását. Ezen kívül kijárási tilalmat rendeltek el az egész tartományban éjfél és reggel 6 óra között. Így a szórakozóhelyek sem tarthatnak nyitva éjfélnél tovább. Elutazni pedig csak hatósági engedéllyel lehet. Az autonóm törekvések kiteljesedéséért küzdő csoportok péntekre ellenőrzésük alá vonták a pandoi repteret és néhány állami épületet, blokád alá helyezték az utakat, így a rendfenntartó erők el is veszítették a régió feletti ellenőrzést. A reptérfoglalással az állami katonai erők bevonulását kívánták megakadályozni a kormányellenes csoportok, ezt azonban csak vasárnap estig tudták fenntartani, amikor a kormány fegyveres csapatainak sikerült ellenőrzés alá vonniuk Pando központját, Cobiját. A visszafoglalt reptéren se személy-, se kereskedelmi teherszállítás nem folyhat jelenleg. A pandoi katonai beavatkozás idején a bolíviai fővárosban, La Paz-ban az ellenzéki csoport egyik vezetője, Mario Cossió – aki a földgázban gazdag Tarija tartomány kormányzója – az elnöki palotába sietett, hogy párbeszédet kezdjen a kormánnyal a béke helyreállításának érdekében. Az elnök szerint nem lesz szükség a rendelet területi hatályának kiszélesítésére, ha az ellenzéki tartományok vezetői garantálni tudják a gázvezetékek és az állami épületek biztonságát. Mind a kormány, mind az ellenzék az erőszakos cselekedetek beszüntetésére szólította fel a lakosságot. Az áldozatok száma közben folyamatosan nőtt: a hivatalos adatok szerint a halálos áldozatok száma nyolcról tizenhatra, majd közel harmincra nőtt. Emellett magas a sérültek és az eltűntek száma is. Fabián Yaksic, decentralizációért felelős miniszterhelyettes szerint a Morales és Cossió közötti megbeszélések érintették az őslakosoknak kedvező új alkotmánytervezet és a földgázbevételek újraelosztásának kérdését. A másik három ellenzéki vezető nem kívánt megjelenni az egyeztetéseken, mert egyedül az elnök személyét vádolják a jelenlegi kaotikus helyzet kialakulása miatt. A tárgyalás hatására Morales ígértet tett az autonómia alkotmányos kérdésének felülvizsgálatára. Bár a napokban a konfliktus gyújtópontjává Pando központi területei váltak, még három másik tartomány (Santa Cruz, Tarija, Beni) is érintett a tüntetésekben. A Bolíviát szétszaggató válságra a többi dél-amerikai ország vezetői is rendkívüli figyelmet fordítanak. Ahogy arról már korábban beszámoltunk, az UNASUR rotációs elnökségét jelenleg betöltő chilei Michelle Bachelet a bolíviai krízis demokratikus megoldása érdekében rendkívüli ülést hívott össze hétfőre. Kép: ellenzéki gyújtogatók 2008 szeptemberében
MORALES ELLENSÉGEI AZ ELSZAKADÓK
A bevezetett szociális reformok óriási terhet róttak a központi költségvetésre, melynek meghatározó részét az ország keleti részéről befolyó bevételek adják, ám azok segélyek, járulékok és egyéb támogatások formájában elsősorban az ország elmaradottabb, nyugati és északi régióiban kerülnek felhasználásra. Ezen az „igazságtalanságon” felbuzdulva indított a tehetősebb négy keleti tartomány – Santa Cruz, Beni, Tarija és Pando – népszavazási kezdeményezést az autonómia kivívásáért. A függetlenedési kezdeményezést támogató végkifejletet eredményező szavazást azonban Morales elnök törvénytelennek minősítette. A szocialista ideológiát követő Morales 2009 februárjában – a sikeres népszavazást követően – új alkotmányt vezetett be az államban. Az új alaptörvény jelentős reformokat hozott, többek között minden eddiginél szélesebb jogokat garantál a bennszülötteknek, négyszintű önkormányzati rendszer bevezetésével decentralizálta a közigazgatást, valamint talán legfontosabb módosításként lehetővé tette az elnök számára a többszöri újraválaszthatóságot.
(kitekinto)
2008 SZEPTEMBER UTÁN
Miközben fenti oldal leírta a helyzetet 2008-ban, aközben 2008 nyarán Kepes András és társai (mivel nem egyedül forgatta a filmet) filmezték Rózsa-Eduka dolgait. Míg egy szép napon, ahogy a filmben is látható volt, Eduka bejelentette Kepesnek, hogy neki most a hazai áldásos tevékenységét félbe kell hagynia, mert a boliviai elvtársai sürgős ügyben odahívták, hogy rendet teremtsenek abban a zavaros helyezben, ami ott kialakult. Persze Eduka a filmben egyetlen szót sem mondott arról, hogy kik csinálták ott a zavaros helyzetet? Kik lázítottak, kik gyújtogattak és kik randalíroztak? Hát persze, hogy nem mondta, mert az ő elvtársai az elszakadók voltak, akik most szerényen csak ellenzéknek mondják magukat. Tehát kiderült az, hogy a véres zavargásokat is ezek csináták 2008 szeptemberében, majd jött az Eduka-féle terrorista banda, akiket aztán 2009 április 16-án lekapcsoltak. S most? Az ellenzéki banditák tovább szítják az országban a feszültséget, mert nem nyugszanak bele abba, hogy az elnök a szegény indián többség érdekét nézi és nem tűri meg a bűnözést. Csakhogy jönnek a decemberi választások és az ellenzék ugyan milyen jelölteket fog állítani? És mi lesz a programjuk? Megint az elszakadás?
