Kép: a Lírai Költő kdvenc lőszereit mutogatja Kepes Andrásnak (MTV)
Az alábbi fejtegetést olvasva elgondolkodik az ember egy csomó összefüggésen. Persze ezt csak azok értik, akik bizonyos politikai jelenségeket aprólékosan nyomon követnek és elég nagy az olvasottságuk, többféle irányból. Az idei nyár az úgynevezett Dávid Ibolya-féle CD-lemez üggyel kezdődött, ami olyan volt mint egy szemétkosár. Minden volt benne. Lehallgatása párttagoknak, titkosszolgálatok vádolása, kormánytényezők vádolása és még az OTP elnökét is belekeverték ebbe a masszába. Az biztos, hogy Laborcz régi, jó moszkvai elvtárs volt, tehát az MSZP-SZDSZ bűnszövetkezetnek megfelelt, csak a Fidesz ágált ellene, mondván, hogy régi bolsevik. Most, hogy Laborczot menesztették elég furcsa módon, hirtelen és megfelelő indok nélkül, valóban arra engednek kövekeztetni egyes események, hogy a háttérben nem az van mint amit mondanak. Ez egyébként a hazai szennypolitikára úgy szőrőstől-bőröstől igaz. Hiszen nálunk a hírek sosem arról szólnak, mint amit hirdetnek ezekről, hanem mindig a mögöttes tartalmakat kell nézni. Ha valaki elolvassa az alábbi találgatásokat, azoknak föl fog derengeni néhány fontos összefüggés. Kezdjük azon, hogy Magyarország és Bolivia között nincs jó ideje diplomácia kapcsolat, s tetejébe még Morales- nemzeti kormánya vörös posztó a Bem-rakparti elvtársaknak. Érdekes megfigyelni, ahogy a hazai sajtó és szennysajtó (ez utóbbi a nagyobb) Boliviát jellemzi a hírekben. "Elmaradott, szegény, igenszegény" országnak festik le, pedig a valóság egészen más. Sok téren ma Bolivia messze előtte jár Magyarországnak, csakhát ezt nem mutatják be a hazai közönségnek. Tehát, aki visszaemlékszik az április közepei hírekre, az nyugtázhatja, hogyan reagáltak a Rózsa-féle terroristákra a hazai hivatalosok? Sehogy. Két napig meg se mukkantak. A süketet tették. Persze ez cinkos módon a hírközlő szervekekkel együtt történt, mert nálunk senki se mondja azt, hogy az MTI vagy a MR az egy független szervezet lenne. S amikor egyre több részlet derült ki Eduka- bandájának ottani és hazai dolgairól, akkor a magyar külügy továbbra is hallgatott, a rendőrség csinált egy házkutatást Eduka kies kis házában, de ennek eredényeivel máig is adósak. Ugyanis elég jelentős fegyverarzenált és robbanóanyagokat foglaltak le. Hallgat mélyen a kormány az ügyről, hallgatnak a pártok, mindenki hallgat. Ez a legkifizetődőbb. Hallgatnak a terrristák igen széles erdélyi kapcsolatairól is. Most már ott tartunk, hogy a boliviai tévékben – nem is egyszer – olyan videókat vetítettek Eduka rohamcsapatáról, amibe belekeverték a Jobbik és a Magyar Gárda vonulásait is. Csak feltételezni merjük, hogy a Jobbik és a Gárda eredetileg nem szándékozott a boliviai tévékben együtt szerepelni, ezekkel a terroristákkal. Bár ez sem egészen így van, mert a Jobbik hivatalos lapja, a Barikád immár több alkalommal is a Rózsa-féle terroristákat nemzeti hősöknek és mártíroknak festette le, tehát ők máshogy látják a szerepüket. Egy szó mint száz. A hazai hivatalosok miközben terrort emlegetnek és a teljes magyarságot gyalázzák, aközben a Rózsa-ügyről mélyen hallgatnak. Csakhogy a hallgatás nem mindig kifizetődő módszer. A hallgatást beismerésnek is szokták mondani. A magyar nyelvben.
Az alábbi fejtegetést olvasva elgondolkodik az ember egy csomó összefüggésen. Persze ezt csak azok értik, akik bizonyos politikai jelenségeket aprólékosan nyomon követnek és elég nagy az olvasottságuk, többféle irányból. Az idei nyár az úgynevezett Dávid Ibolya-féle CD-lemez üggyel kezdődött, ami olyan volt mint egy szemétkosár. Minden volt benne. Lehallgatása párttagoknak, titkosszolgálatok vádolása, kormánytényezők vádolása és még az OTP elnökét is belekeverték ebbe a masszába. Az biztos, hogy Laborcz régi, jó moszkvai elvtárs volt, tehát az MSZP-SZDSZ bűnszövetkezetnek megfelelt, csak a Fidesz ágált ellene, mondván, hogy régi bolsevik. Most, hogy Laborczot menesztették elég furcsa módon, hirtelen és megfelelő indok nélkül, valóban arra engednek kövekeztetni egyes események, hogy a háttérben nem az van mint amit mondanak. Ez egyébként a hazai szennypolitikára úgy szőrőstől-bőröstől igaz. Hiszen nálunk a hírek sosem arról szólnak, mint amit hirdetnek ezekről, hanem mindig a mögöttes tartalmakat kell nézni. Ha valaki elolvassa az alábbi találgatásokat, azoknak föl fog derengeni néhány fontos összefüggés. Kezdjük azon, hogy Magyarország és Bolivia között nincs jó ideje diplomácia kapcsolat, s tetejébe még Morales- nemzeti kormánya vörös posztó a Bem-rakparti elvtársaknak. Érdekes megfigyelni, ahogy a hazai sajtó és szennysajtó (ez utóbbi a nagyobb) Boliviát jellemzi a hírekben. "Elmaradott, szegény, igenszegény" országnak festik le, pedig a valóság egészen más. Sok téren ma Bolivia messze előtte jár Magyarországnak, csakhát ezt nem mutatják be a hazai közönségnek. Tehát, aki visszaemlékszik az április közepei hírekre, az nyugtázhatja, hogyan reagáltak a Rózsa-féle terroristákra a hazai hivatalosok? Sehogy. Két napig meg se mukkantak. A süketet tették. Persze ez cinkos módon a hírközlő szervekekkel együtt történt, mert nálunk senki se mondja azt, hogy az MTI vagy a MR az egy független szervezet lenne. S amikor egyre több részlet derült ki Eduka- bandájának ottani és hazai dolgairól, akkor a magyar külügy továbbra is hallgatott, a rendőrség csinált egy házkutatást Eduka kies kis házában, de ennek eredényeivel máig is adósak. Ugyanis elég jelentős fegyverarzenált és robbanóanyagokat foglaltak le. Hallgat mélyen a kormány az ügyről, hallgatnak a pártok, mindenki hallgat. Ez a legkifizetődőbb. Hallgatnak a terrristák igen széles erdélyi kapcsolatairól is. Most már ott tartunk, hogy a boliviai tévékben – nem is egyszer – olyan videókat vetítettek Eduka rohamcsapatáról, amibe belekeverték a Jobbik és a Magyar Gárda vonulásait is. Csak feltételezni merjük, hogy a Jobbik és a Gárda eredetileg nem szándékozott a boliviai tévékben együtt szerepelni, ezekkel a terroristákkal. Bár ez sem egészen így van, mert a Jobbik hivatalos lapja, a Barikád immár több alkalommal is a Rózsa-féle terroristákat nemzeti hősöknek és mártíroknak festette le, tehát ők máshogy látják a szerepüket. Egy szó mint száz. A hazai hivatalosok miközben terrort emlegetnek és a teljes magyarságot gyalázzák, aközben a Rózsa-ügyről mélyen hallgatnak. Csakhogy a hallgatás nem mindig kifizetődő módszer. A hallgatást beismerésnek is szokták mondani. A magyar nyelvben.
