TERRORISTA ELŐDÖK ÉS UTÓDOK
A közismert zsidóbolsevista Imre Nagy orosz hadifogságba került, ahol igen hamar megtalálta a szovjetzsidó bolsevikokkal a kapcsolatot, amelynek eredményeként 1918-ban már részt vett abban a terrorcsapatban, zsidókommandóban, kivégzőosztagban, akik a teljes cári családot kivégezték. Imre Nagy, aztán a bolsevik kommunista párt utasításai alapján 1921-ben áttette működési területét – a párt érdekében – Magyarországra. Innentől kezdve idézzük a wikipedia lexikont, nehogy elfogultsággal vádoljon bennünket a szakértő olvasó:
„Az I. világháború alatt az orosz fronton harcolt 1916-tól 1918-ig. Fogságba esett és hadifogolyként a Bajkál-tóhoz került. Az orosz polgárháború kezdetén belépett a Vörös Hadseregbe és a bolsevik pártba. 1921-ben visszatért Magyarországra, és egy ideig Kaposváron élt. Belépett az MSZDP-be, ahol mezőgazdasági ügyekkel foglalkozott, majd a párt Somogy megyei titkára lett. 1925-ben kizárták, mert 1924 áprilisában éles vitába került Peyer Károllyal és Szeder Ferenccel. 1925-ben belépett az akkor alakult, jórészt kommunista befolyás alatt álló Magyarországi Szocialista Munkáspártba, ahol elsősorban a földművelésüggyel foglalkozott. 1921 elejétől 1927-ig megszakításokkal mintegy 3 évet töltött börtönben politikai okok miatt. 1927-ben az MSZMP betiltása után újra letartóztatták. A vizsgálat után Bécsbe emigrált, de illegálisan több alkalommal is visszatért Magyarországra, amikor a Magyarországi Szocialista Munkáspárt Parasztok Lapja című újságját szerkesztette. 1930-tól 1944 novemberéig a Szovjetunióban élt. Ekkor a Komintern háttérintézményeként működő Nemzetközi Agrárintézetnél dolgozott. 1936-ban kizárták a pártból és elbocsátották munkahelyéről. Alkalmi munkákból élt, többek között a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának volt a munkatársa, valamint a moszkvai Új Hang című folyóirat munkatársaként, a szerkesztőbizottságának tagjaként és állandó cikkírójaként dolgozott. Később, 1989-ben felmerült az a vád, hogy ebben az időszakban "Vologya" fedőnéven az OGPU, illetve az NKVD ügynökeként tevékenykedett. Azóta bebizonyosodott, hogy az ezt "bizonyító" aktát Grósz Károly állíttatta össze Nagy Imre lejáratása érdekében.[1] 1939-ben visszavették a pártba. 1940 és 1944 között munkát vállalt a moszkvai rádió magyar nyelvű adásának szerkesztőségénél (néha a moszkvai Kossuth rádiónak is szokták nevezni). 1941-ben belépett a Vörös Hadseregbe, de nem került harcoló alakulathoz. 1944 őszén kidolgozta a magyarországi általános földreform tervét, november 4-én hazatért a moszkvai magyar kommunisták első csoportjával (Gerő Ernővel, Révai Józseffel és Vas Zoltánnal), a Központi Vezetőség (röviden KV) tagja lett, majd részt vett a Horthy-féle fegyverszüneti tárgyalásokon.”
Persze Nagy Imre terrorista pályafutása nem ért véget 1918-ban, ezt folytatta 1945-1956-ig az ávós-kormányokban és 1956. október 23- október 28-ig a magyar szabadságharcosokat lövette az ávósaival. Neki köszönhető az október 25-i Kossuth-téri mészárlás is, ahol több száz halott és ezer körüli sebesült áldozat maradt vérbefagyva a téren. S ennek a tömeggyilkosnak helyeztek szobrot a tér közelébe, 1996-ban (Varga Tamás készítette). Ott, ahol az 1919-ben vöröszsidók által legyilkolt magyar áldozatok emlékműve állt.
Ha valaki azt hiszi, hogy Nagy Imrének semmi köze Rózsa-Flores-hoz, az nagyon téved, mert a zsidó szálak mindenütt összefutnak. Hiszen Eduka apja a spanyol polgárháborúban a vörösgyilkosok oldalán állt, Eduka innen kapta a családi mintát. S mivel a zsidó Kepes András 15 évig volt jó barátja Edukának, az ő édesapja is kiemelkedő harcosa volt a spanyolországi vörös gyilkosoknak, melyről díszes albumot is adott ki a 80-as évek végén. Nagy Imre képe abból a külföldön megjelent könyvből származik, ahol név szerint közlik a cári család zsidó gyilkosait. A csoportképpől kinagyítottuk a képet, hátha tévedtek a szerzők, de sajnos akárhogy nézzük, a kép Nagy Imre vonásait ábrázolja. Nemcsak a szeme, fejtartása ismerhető fel, hanem a csiptetős szemüvege és bajusza is. Most meg Rózsa-Flores képét a bolivia tévék közlik bekarikázva. Kép: Nagy Imre és Rózsa-Flores, Kepes Imre könyvét 1987-ben adta ki a Zrínyi-kiadó
